honnan tudjam, hogy érdemes küzdenem tovább?

most is már vagy másfél órája nem bírom abbahagyni a sírást. sokan ismerik mi van, usernametől már agybajt kapnak. járok szakemberhez, mindennap meg kellene tennem 6 000 lépést, de nem vesz rá a lélek.

próbáltam egyedül élvezni az életet, de egyszerűen nem megy és barátokat se tudok szerezni. most eljöttem főiskolára, de egyszerűen olyan kirekesztő az osztályközösség és olyan szinten széthúznak, klikkesednek, hogy nem tudok hozzájuk beilleszkedni. másokkal osztályon kívül nem tudok barátkozni, csak beszélgetek, de azt is mindig én kezdeményezek és nem is mindig sikerül jól. sőt szinte sehogy! sulin kívüli barátokat elengedtem, mert egyszerűen nem foglalkoznak velem, élik a saját életüket a saját barátaikkal.

a suliban nem vágyik teljesen egyedül, viszont velük sem érzem jól magam. egy lány vagyok, akivel egy hullámhosszra kerültünk, de ő alig jár be órákra, és hiába hívom el, mindig lemondja, napokig nem ír vissza, stb.

a munkahelyemen (diákmeló) teljesen semmibe vagyok nézve, ott is próbáltam nyitni mások felé, de nem vevők rám. sok éve szenvedek ezzel, és a párkapcsolat hiányával is.

a születésnapomon öngyilkos akartam lenni. a karácsonyt, ünnepeket végig sírtam. már előre rettegek, hogy mi lesz május 6-tól, mert szeptemberig nem lesz suli, és még ennyi társaságom sem lesz, mint ami most van.

folyton történnek velem olyanok, amik megerősítik, hogy nem kellene éljek. most is csak az én asztalomhoz nem ült senki, sokszor ott állok én is, csak engem nem kérdeznek meg.

elmentem egyedül megint programokra, amiket élveztem volna, de már nem tudok élvezni, felesleges pénzkidobásnak érzem és nem tudom élvezni. a szuletesnapomra se tudtam volna senkit sem elhivni.

2025-bol már eltelt egy hónap, én meg utoljára 2024 augusztusában beszélgettem egy baráti sütizésen.

íratott velem a szakember egy olyat, hogy mi lesz velem 3 és 5 év múlva, és nem tudok semmi pozitívat mondani rá, mert nem érzem, hogy ez változna, akármit is teszek, akármit is csinálok, akárhogy állok hozzá. elég erős bennem a vágy most is, hogy a szomorúságom piába toljam, és kezdem megerteni, hogy a nagynéném miért itta halálra magát.